Rajzolatok szempontjából minden szőnyeg két fő részből áll. A keretből és a belső részből, vagyis a tükörből. A keret körülfogja és egységbe tömöríti a középső rész mintarendszerét. Ez együtt csak úgy lehet tökéletes, ha a szőnyegeken harmonizál és egységes a két minta. Hogy néha miért egészen hasonlatosak egymáshoz a különböző földrajzi területek mintarendszerei, az igen elgondolkodtató. Meglepő hasonlóság fedezhető fel például- és ez nem csak kivételesen egy a sok közül- a kis-ázsiai anatóliai szőttesek a perui indiánok által szőtt szőttesek között. A népművészet és az istenhit szorosan összefügg egymással, és ennek terméke, megfogalmazása lehet például a szőnyeg, vagy szőttes is.
A rajzolatok lehetnek geometrikusak, és lehetnek növényiek, vagy figurálisok. A szőnyegek ornamentikáját nagyban befolyásolta, hogy azokat a területeket, ahol ezek az emberek, illetve népek éltek, milyen vallású közösség lakta. A mohamedánoknál például az iszlám vallás már a kezdetekkor két fő irányzatra vált szét. Az egyik a figurális alakzatokat és az ember ábrázolást is felhasználó síiták voltak, a másik a szigorú ortodox szunniták, akiknek a hite szerint tiltott mindennemű alakos ábrázolás. Ők kizárólag a tisztán növényi ábrázolást alkalmazták. Az oszmán- török birodalom nagy része szunnita vallású volt, így a kis-ázsiai szőnyegek nagy része nem is ábrázol alakokat. Anatóliában a véres belháborúkkal tarkított történelem és a hatalmi harcok eredménye, a szunniták megerősödése látszik, az itt készített szőnyegmintákon. Érdekes, hogy ezek a geometriai minták, melyek vizsgálatunk nagy részét képezik, Anatólián kívül Ázsiában, a kaukázusi területeken, és a türkméneknél maradtak fenn. Az ázsiai területek igen elzártak voltak a külvilágtól. Az itt élő népek zárt világot képeztek, és így könnyebb volt számukra a múltból jövő távoli üzenetek formarendszerébe foglaltak megőrzése. Természetesen ezek tisztasága és az általuk közvetített tudás így is lassan elkopott, de még mindig inkább itt érződött pontosan, mint egy kereskedő, vagy az örökké harcoló, nomádokkal gyakran keveredő népeknél. A Közép- Ázsiát uraló török népeknél (például a türkméneknél) a legkötöttebbek a formarendszerek és a színezés rendszere. Mindig vöröses barna, vagy barnásvörös színhatás a természetes színezés eredménye, és az évszázados, szigorúan megtartott geometriával párosult. Az előző fejezetben leírtakat kiegészítve itt jegyezném meg, hogy a növényi és az állati eredetű festékeket az 1860-as években a silány anilin festékek váltották fel. Ezek a vegyi festékek igen rossz minőségűek voltak, ráadásul tisztításkor engedték a színüket. Azokat a szőnyegcsomózókat Perzsiában, akik az uralkodó tiltása ellenére is ezekkel az olcsó festékekkel megfestett gyapjút használták fel szőnyegkészítéshez, súlyosan megcsonkították. Kezük levágásával fizettek bűnükért.